2014-ben a túzok az év madara
2014.01.08
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2014-ben ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Az Egyesület vezetése ezért úgy döntött, hogy az elmúlt két év gyakorlatával szemben, amikor a lakosság szavazhatott a következő év madaráról, az ünnepi évben szervezetük jelképe, a túzok legyen ez a faj.
Az “Év madara” program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak különösen fontos szerepe van.
A túzok (Otis tarda) hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madara, a pusztai táj szimbóluma. Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult. A 20. század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt, az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli. Hazánkban az utóbbi évek felmérései szerint jelentős állományai csupán a Kisalföldön, a Duna-menti síkságon, a Nagy-Sárréten, a Bihari-síkon és a Hortobágy térségében maradtak fenn, az egyedszám 1.500 körül stabilizálódott.
A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és a nagyüzemi mezőgazdasági környezetben is. Utóbbi területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek.
Ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek a fészkeléssel azonos időpontban történő mezőgazdasági munkálatok miatt. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek.
A hímek udvarlása – a dürgés – az időjárástól függően március végétől május elejéig, közepéig tart. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet.
Tavaszi időszakban a kifejlett állatok táplálékában magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is megtalálhatóak. Télen kifejezetten növényevő, különösen kedveli a repce levelét. A fiókák az első két hétben rovart, ezt követően egyre több növényi táplálékot fogyasztanak.
Az elmúlt négy évtizedben a magyar túzokállomány legfőbb veszélyeztetőjévé az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás, az ütközésveszélyes elektromos vezetékek, a fészekragadozó rókák, vaddisznók és kóbor kutyák elszaporodása vált.
Védelmének első lépése a vadászat korlátozása, majd teljes tilalma volt, végül 1970-ben védetté nyilvánították. Hazánkban a túzok jelenleg fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.